Írásbeli felszólítással kell a munkavállalói tartozást érvényesíteni

A Munka Törvénykönyve szerint a jogalap nélkül kifizetett munkabért hatvan napon belül, írásbeli felszólítással lehet a dolgozótól visszakövetelni. A visszakövetelés határideje az általános, három éves elévülési időre emelkedik azonban akkor, ha a kifizetés alaptalanságát a munkavállalónak fel kellett ismernie vagy azt maga idézte elő. Tehát, ha a dolgozó a téves kifizetés alaptalanságát nem ismerhette fel, és nem is ő idézte elő, akkor egy viszonylag rövidebb, 60 napos jogvesztő határidőn belül van lehetőség a túlfizetés visszakövetelésére. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a munkáltató a fenti határidőn belül nem intézkedik a visszakövetelés felől vagy netán nem is veszi észre, akkor a határidő jogvesztő jellege miatt később már semmit sem tehet, a munkavállaló ugyanis mentesül a visszafizetési kötelezettség alól.

 

Más a helyzet akkor, ha a téves kifizetést a dolgozó felismerhette vagy esetleg éppen ő maga idézte elő. Ilyenkor ugyanis a visszakövetelési joggal az általános három éves elévülési időn belül lehet élni. Kérdés azonban, hogy mit is jelent a kifizetés alaptalanságának a felismeréseként nevesített kitétel. Ez általában csak a konkrét kifizetés és az eltérés nagyságrendje alapján dönthető el, azaz azt kell vizsgálni a kommentár szerint, hogy volt-e olyan jelentős különbség a korábbi bérfizetések és a jogalap nélkül kifizetett bér között, amit a dolgozónk észrevehetett volna. Előfordulhat továbbá, hogy a munkavállaló közrehatása folytán kerül sor a tévedésre (pl. téves adatszolgáltatás alapján). Bármelyik esetről is légyen szó, a munkáltatót terheli a bizonyítási kötelezettség, neki kell tehát igazolnia, hogy a téves bérfizetést a munkavállaló idézte elő, illetve, hogy a tévedést fel kellett volna ismernie.

 

A fizetési felszólításban mindig meg kell határozni a visszakövetelés jogalapját, a visszafizetendő összeget, a befizetés napját és módját, továbbá tájékoztatni kell a munkavállalót a jogorvoslat módjáról és határidejéről is. A fizetési felszólítással szemben a dolgozó - a jogorvoslati eljárás keretén belül – keresettel élhet a munkaügyi bírósághoz. Fontos tudni továbbá, hogy a bírói gyakorlat szerint a jogalap nélkül kifizetett munkabért nettó összegben kell visszafizetni, továbbá, hogy a visszafizetésre beszámítás útján is sor kerülhet.

 

A Munka Törvénykönyve egy rövid passzusban foglalkozik azzal az esettel is, amikor nem a jogosulatlanul felvett munkabér, hanem egyéb tartozás visszaköveteléséről van szó. Előírja, hogy a munkáltató a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggő (más) tartozásai megtérítésére irányuló igényét írásbeli felszólítással érvényesítheti. Ebből következően a korábbi gyakorlat arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ilyen, egyéb tartozást is csak írásbeli felszólítással lehet visszakövetelni, amely ellen a dolgozó nyújthatott be kereset a munkaügyi bírósághoz.

 

A Legfelsőbb Bíróság 2001-ben született jogegységi határozata azonban változtatott a helyzeten Kimondta ugyanis, hogy a munkáltató a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő tartozásának, valamint az általa okozott kárnak a megtérítésére irányuló igényét - választása szerint - munkaügyi jogvitában is érvényesítheti. Az egyéb tartozások esetén tehát nem kötelező fizetési felszólítást küldeni. Dönthet úgy is a foglalkoztató, hogy az igényét a bíróság előtt, keresettel érvényesíti. Indokolatlan lenne ugyanis a munkáltatót a fizetési felszólítás kibocsátására kötelezni akkor, ha az eset körülményeiből eleve nyilvánvaló, hogy az nem vezet eredményre, az ellen a munkavállaló keresettel fog élni – mutat rá a Legfelsőbb Bíróság. Erre tekintettel kimondták tehát, hogy a munkáltató akár fizetési felszólítással, akár munkaügyi jogvita (per) keretében élhet a visszakövetelés lehetőségével. Fontos továbbá kiemelni, hogy a munkavállaló egyéb tartozásával kapcsolatos igényt (pl. tanulmányi szerződés megszegéséből eredő visszafizetési kötelezettség vagy ruhapénz tartozás az általános elévülési időn belül lehet érvényesíteni.

(Forrás:www.ado.hu)