Jövőre nem szja-csökkentés lesz, hanem emelés!

Már az idén is sokan meglepődtek, amikor az általános adócsökkentés közepette kiderült, hogy tavalyhoz képest kevesebb lett a nettó jövedelmük. Ez azonban még semmi ahhoz képest, ami jövőre jön, ha a kormány a konvergencia programban szereplő terveit váltja valóra. 200-230 ezer forintos jövedelem alatt mindenki rosszul fog járni, még a gyerekesek is, és lehet olyan kör is, ahol a reálkeresetek 8 százalékkal esnek vissza. Az idén még a nyugdíjpénztártagok állták az adócsökkentés költségeit, jövőre már tényleg erős jövedelemátcsoportosítás lesz az alacsony keresetűektől a gazdagabbak felé. 

 

Zavarba ejtő számok 

 

Fontos következtetéseket lehet levonni a konvergencia programban szereplő, a költségvetési kilátásokat ismertető táblázatból. Ebből ugyanis kiderül, hogy míg az idén a személyi jövedelemadóból (és egyéb kisebb súlyú adókból) a GDP 6 százalékát kitevő összeget akar beszedni a kormány, addig jövőre ez a szám 6,3 százalék. Vagyis az szja-terhelés 2012-ben emelkedni fog. Ez már csak azért is meglepő, hiszen elvileg egy hároméves adócsökkentési program közepén járunk. Ráadásul annyit biztosan tudunk, hogy jövőre a szuperbruttó (a munkáltatói járulékokkal 1,27-szeresre növelt) jövedelem helyett a "félszuper-bruttó" (1,135-szeres szorzó) lesz az adó alapja, ez pedig a bruttó bérre vetítve 2,16 százalékpontos adóteher-enyhítést jelentene. Mi lehet akkor az adóteher emelkedésének az oka? 

 

Megint a szegények járhatnak rosszul 

 

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az szja-rendszerünknek nincs már sok domináns eleme, így könnyen kitalálható, hogy hol szedheti vissza az állam azt, amit az adókulcs csökkentésén keresztül átenged: az adójóváíráson. Vagyis a kormány nagyobb mértékben kívánja az adójóváírás szigorításával az adóterhelést emelni, mint amennyire az adókulcs-csökkentéssel mérsékli azt. És valóban: ha célirányosan keressük a konvergencia programban, akkor megtalálhatjuk: a kormány jövőre az adójóváírást 180 milliárd forinttal akarja csökkenteni - ez nagyjából a teljes keret kétharmada(!). A kérdés, hogy ki jár ezzel jól és ki rosszul? 

 

Természetesen ezt még nem lehet pontosan megmondani, hiszen az adójóváírás mértéke és kifutása teljesen ismeretlen - de így is erős következtetéseket tudunk levonni. Az szja-fizetők népes táborát feloszthatjuk azokra, akik részben vagy egészben részesülnek az adójóváírásból, illetve azokra, akiknek 260 ezer forintnál nagyobb a havi bruttó jövedelmük, így erre a kedvezményre már nem jogosultak. Utóbbi kört értelemszerűen nem sújtja a szigorítás, csak az adókulcs-csökkenés kedvező hatásában részesülnek. A 260 ezer forintnál kevesebbet keresők esetében nem tudunk pontosat mondani, csak azt, hogy a pozícióváltozásukat az adókulcs 2,16 százalékpontos mérséklése, illetve az adójóváírás változásából fakadó veszteség egyenlege határozza meg. Az alábbi ábra ezt a helyzetet illusztrálja: 

 

 

 

Egyvalamit azonban még tudunk: azt, hogy az átlagos adóterhelés emelkedik. Emiatt pedig az alacsonyabb jövedelműek adójóváírásának törvényszerűen legalább annyival kell csökkenni, amennyit a teljes lakosság nyer az adókulcs-csökkentéssel. Vagyis amit az idén még tévesen mondogattak sokan, nevezetesen, hogy a gazdagok adócsökkentését a szegényekkel fizetteti meg az adópolitika, jövőre a számok szintjén egyértelműen igaz lesz. (Kis kitérő: az idén az adócsökkentés egyenlege még erősen negatív a költségvetésre nézve, a módosabbak és a gyerekesek jóval többet nyertek, mint amennyit a többiek buktak. Ezért 2011-ben helyesebb még arról beszélni, hogy az adócsökkentést a válságadók és a magánnyugdíjpénztári vagyon részbeni felélése fedezi. Az idei adócsökkentés tartós forrásait jövőre már a Széll Kálmán Terv és egyéb költségvetési intézkedések hivatottak előteremteni.) 

 

Mint jeleztük, azt, hogy ki mennyire járhat rosszul, nehéz megbecsülni, ahhoz a népesség jövedelemeloszlása és egyéb tényezők ismerete lenne szükséges. Megpróbáltunk azonban inkább a nagyságrendeket érzékeltetve egy olyan szcenáriót felvázolni, ami a fenti számok alapján életszerűnek tűnik. Eszerint az adójóváírás mértéke is csökkenne, illetve az a kör is, aki még igénybe veheti. Egy ilyen helyzetet mutat be az alábbi ábra. 

 

 

 

Mint látható, önkényesen felrajzolt, de érzésünk szerint az arányokat helyesen illusztráló forgatókönyvünkben az átlagjövedelem alatt nagyon rosszul járhatnak az emberek az adójóváírás drasztikus lefaragásával. Az 5-6 százalékpontos adóterhelés-növekedés havonta 8-9 ezer forint bevételkiesést jelentene. Kétkeresős családokkal számolva ennek a dupláját, hiszen ezúttal már a gyerekek után járó kedvezmény sem emelkedik. Az inflációt is hozzászámolva azt mondhatjuk, hogy bizonyos (nagyon széles) jövedelemtartományokban 9-10 százalékos béremelésre lenne szükség, hogy a nettó reálkeresetek legalább szinten maradjanak. Ez ügyben a kormány legfeljebb a minimálbér újabb emelésével, és a munkáltatók nagy béremelésre való ösztökélésével tehet valamit. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy a konvergencia programban foglalt számok alapján jövőre feltehetően csak a nemzetgazdasági átlagkereset felett keresők járnak jól, az ez alatt lévő milliós adózó tömeg rosszabb jövedelmi helyzetbe kerül. 

 

Külön érdekes a közszféra helyzete, ahol a bértáblák több évre előre be vannak fagyasztva, a nominális bértömeg pedig fixálva van. Itt az adóterhelés növekedését csak eseti kifizetésekkel lehet kompenzálni, ennek fedezete pedig ebben a konstellációban csak a szektor leépítése lehet, még akkor is, ha a Brüsszelnek benyújtott tervezet változatlan létszámmal számol a költségvetési szektorban. 

 

Sok hűhó, sok hűha 

 

A konvergencia programból kirajzolódó adóterv nagyon hasonlít ahhoz, amit a gazdaságpolitika a kezdetekkor elképzelt a hazai az egykulcsos adóról. Akkor ugyanis az volt az elképzelés, hogy három év alatt az adójóváírást a fenti sémához hasonlóan teljesen leépítik, az átlag alatt keresők drasztikusan emelkedő terheit pedig a vállalati szektornak kellene megoldani a nominális bérek kompenzációjával. Erről a radikális megoldásról azonban úgy tűnt, letett a kormány. Nem véletlenül, ez az elképzelés az alacsony jövedelműek bérköltségét úgy emelte volna, hogy közben a reáljövedelmüket rontja, ez pedig az ambiciózus foglalkoztatáspolitikai célokkal teljesen szembemegy. Ezen felül jelentős bérigazodást kényszerített volna ki a jövedelemskála alján, ami tovább fokozta volna a nemkívánatos hatásokat. 

 

Sokáig úgy is tűnt, hogy a szakmai megfontolások miatt egy jóval visszafogottabb "egykulcsosítás" valósul meg, a költségvetési kényszer azonban mégis a drasztikusabb megoldás felé fordította a politikát. A mostani tervek szerint ugyan 2013-ban is maradna némi jóváírás, ám a munkapiaci torzító hatások várhatóan így is nagyon erősek lesznek. Tény: ha a gazdaságpolitika egyszerre ragaszkodik a 16 százalékos kulcshoz, a szuperbruttó eltörléséhez, a progresszív adóztatás megszüntetéséhez, illetve a költségvetési fegyelemhez, akkor csak az adójóváírás drasztikus visszavágása marad. Kérdés, hogy az ösztönzők és a költségvetési stabilitás szempontjait figyelembe véve vajon ezt az összességében sok százmilliárdos szja-kiengedést nem lehetett volna-e szakpolitikailag hatékonyabban végrehajtani, ha a kormány nem ragaszkodik ennyire mereven a saját maga által lefektetett elvekhez. 

 

Két további dolog mindenesetre bizonyosan látszik a fentiekből. Egyrészt a Széll Kálmán Terv önmagában valóban kevés a költségvetési lyuk betöméséhez. Másrészt a kormány valóban elszánt a fiskális konzervativizmus, az államadósság csökkentésének politikája mellett. Ennek bizonyosan örülhetünk, még akkor is, ha az alkalmazott módszernek valószínűleg nagyon sokan nem fognak. 

(Forrás:www.portfolio.hu)