Behajthatatlan követelés a társasági adóban

Ha a vállalkozásoknál nyilvántartott lejárt követelések pénzügyi teljesítésére a gazdálkodó erőfeszítése ellenére sincs valós esély, akkor azok – jogszabályi feltételek teljesülése esetén – behajthatatlan követelésnek minősíthetőek.

 

Amennyiben a számviteli törvényben tételesen felsorolt esetek bármelyike megvalósul, akkor a követelés – dokumentált mértéke – behajthatatlan követelésnek minősül, amelyet nem lehet a könyvviteli nyilvántartásokban kimutatni. A Számv-tv. 65. §-ának (7) bekezdése szerint a részben vagy egészében behajthatatlan követelést legkésőbb a mérlegkészítéskor – a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján – az üzleti év hitelezési veszteségeként le kell írni.

 

A behajthatatlan követelés hitelezési veszteségként leírt összegét az egyéb ráfordítások közé kell könyvelni, kivéve a tartós bankbetétek értékvesztését, amelyet azonban pénzügyi műveletek ráfordításaként kell elszámolni [Számv-tv. 81. § (3) bekezdés, 85. § (6) bekezdés].

 

Ha egy korábban behajthatatlannak minősített, és egyéb ráfordításként elszámolt követelés, pénzügyi műveletek ráfordításaként elszámolt tartós bankbetét később realizálódik (részben vagy egészben), akkor azt egyéb bevételként, illetve pénzügyi műveletek ráfordítását csökkentő tételként kell könyvelni a pénzügyi teljesítéssel egyidejűleg [Számv-tv. 77. § (2) bekezdés c) pont, 85. § (6) bekezdés].

 

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao-tv.) 4. § 2009. július 9-től hatályos 4/a.) pontja szerint behajthatatlan követelés: a Számv-tv. szerinti behajthatatlan követelés, valamint azon követelés bekerülési értékének 20 százaléka, amelyet a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítettek ki, kivéve ha a követelés elévült vagy bíróság előtt nem érvényesíthető.

 

A Számviteli törvény szerint behajthatatlan követelés igazolása

 

A követelések behajthatatlanná minősítésének részletes szabályait a gazdálkodók írásban kötelesek rögzíteni a számviteli politikában, illetve az értékelési szabályzatban.

 

A behajthatatlanság tényét és mértékét az adózónak kell bizonyítania a jogcímek dokumentálásával. Bizonyítani azonban csak a Számv-tv. szerinti behajthatatlan követelést kell, a Tao-tv. szerinti 365 napon túli követelés minden további feltétel nélkül behajthatatlannak minősül.

 

Ha azonban a behajthatatlanság tényét és mértékét az adózó megbízható módon nem tudja dokumentálni, akkor a nyilvántartott követelés és az abból várhatóan megtérülő rész különbözetének összegét értékvesztésként kell elszámolni.

 

A követelést akkor kell az adózónak behajthatatlan követelésként leírnia, amikor a Számv-tv.-ben minősített behajthatatlanság tényének mértékét igazoló dokumentum a rendelkezésére áll. Az olyan behajthatatlan követelést, amelynek a dokumentuma csak a tárgyév mérlegfordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között áll a gazdálkodó rendelkezésére, szintén a tárgyév eredményének terhére kell elszámolni.

 

A követelés leírásához az adós felszámolási, illetve csődeljárási helyzete önmagában még nem elégséges, ilyen esetben bizonyító erejű dokumentumra is szükség van, amely lehet a felszámoló által e célból írásban kiadott nyilatkozat, miszerint a követelést részben vagy egyáltalán nem tudja kielégíteni.

 

Behajthatatlan követelésnek minősül többek között az a követelés is, amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni, azaz amely dokumentumokkal, gazdasági számításokkal igazoltan csak veszteséggel, aránytalanul magas költségráfordítással érvényesíthető. A veszteség és az aránytalan költségráfordítás kizárólag a konkrét követelés összes körülményének ismeretében állapítható meg.

 

Szintén behajthatatlan követelésnek minősül az a követelés is, amely olyan kötelezettel szemben áll fenn, aki nem lelhető fel, s ezt az adózó dokumentumokkal hitelt érdemlően bizonyítja. Ilyen esetben azt kell bizonyítania a vállalkozónak, hogy az adóst a tőle elvárható gondossággal kísérelte meg felkeresni a rendelkezésre álló jogi eszközöket is érvényesítve (cégbírósági, bírósági eljárás), de a kísérletek nem jártak sikerrel.

 

A követelések behajtására alakult behajtó cégek nyilatkozata azonban nem elegendő a követelések behajthatatlanná történő minősítéséhez, viszont a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény alapján, ha bírósági végrehajtó nyilatkozik arról, hogy az adós nem lelhető fel, akkor az már elfogadható hitelt érdemlő bizonyításnak.

 

A követelések minősítése, a társaságiadó-alapra gyakorolt hatása

 

A Számv-tv. rendelkezik arról, hogy a vállalkozónak az üzleti év mérlegfordulónapján fennálló, és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követeléseit minősítenie kell. Hogy egy követelés pénzügyi megtérülése mennyire biztos, illetve bizonytalan, azt nem a követelés, hanem a vevő, az adós minősítése alapján kell elvégezni. (Tehát nem helyes az a gyakorlat, ha ugyanazon adós esetében követelésenként eltérően történik az értékvesztések elszámolása. Azaz, nem felel meg a Számv-tv. rendelkezésének, ha az adózónak van olyan követelése X adóssal szemben, amelyre egyáltalán nem történt értékvesztés elszámolása, míg ugyanezen X adóssal szemben fennálló másik követelésére viszont 100 százalékban számolt el értékvesztést.)

 

Az adózó a számviteli politikájában köteles rögzíteni azokat az alapelveket, módszereket, eljárásokat, amelyek alapján a vevők minősítését elvégzi.

 

Czapkó Tiborné cikke teljes terjedelemben - az értékvesztés, az értékvesztés visszaírása, valamint a társasági adóalapra gyakorolt hatás részletes ismertetésével és gyakorlati példákkal - az Adó szaklap 2011/8. számában olvasható.

(Forrás:www.ado.hu)