Autóval jár munkába? Fontos adózási információk érkeztek

A gépjárművek hivatali célú használatának költségelszámolása tekintetében a házastárs kocsija minősülhet a magánszemély saját tulajdonú autójának, az élettársé és a szülőké azonban nem.
Mindez azért fontos, mert más elszámolási szabályok vonatkoznak a saját és a más tulajdonában lévő járművek használatára.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal a gépjárművek hivatali, üzleti célú használatával kapcsolatos költségelszámolásról tett közzé útmutatót.

Az üzemanyag-felhasználás költségét az útnyilvántartásban szereplő üzleti (hivatalos) célból megtett kilométerek alapján a kormányrendeletben meghatározott fogyasztási normák figyelembevételével lehet elszámolni. 

A kormányrendelet (60/1992. (IV. 1.)) - amely 2010 január 1-jével változott - egyrészt gépkocsitípusonként, másrészt a gépkocsi lökettérfogata szerint határozza meg a fogyasztási normát (utóbbi kapcsán lásd a táblázatot). 






A magánszemély választhat a kétféle fogyasztási norma közül, de egy negyedéven belül vagy az egyik, vagy a másik mértéket lehet alkalmazni, a kétféle fogyasztási normát vegyesen nem.

Az üzemanyag áraként vagy az adóhatóság által közzétett ár, vagy a számlák szerinti üzemanyagár vehető figyelembe a költségelszámolás során, de negyedéven belül ebben az esetben is csak egyféle módszer alkalmazható.
A költségelszámolás tekintetében alapvető különbség van aszerint, hogy a magánszemély saját tulajdonában lévő járműről van-e szó, vagy sem.


Saját tulajdonú jármű használata

Az szja-törvény alkalmazásában saját tulajdonban lévő személygépkocsinak minősül a zárt végű lízingbe vett, valamint a házastárs tulajdonában lévő vagy az általa zárt végű lízingbe vett jármű is. Ebből az is következik, hogy a szülőtől, élettárstól, stb. kölcsönvett autóra más elszámolási szabályok vonatkoznak.

A tulajdonjogot kötelező gépjármű felelősségbiztosítás befizetését igazoló szelvénnyel kell igazolni, amelyet az adó megállapításához való jog elévüléséig meg kell őrizni.

A magánszemély alapvetően kétféle formában kaphat költségtérítést: útnyilvántartás alapján (a ténylegesen megtett utak figyelembevételével vagy átalány alapján), valamint kiküldetési rendelvény alapján.

Az útnyilvántartás alapján kifizetett költségtérítés adóköteles bevételnek számít, amellyel szemben a felmerült költségek az üzleti (hivatali) utakra (futásteljesítmény) elszámolhatók. 

Ez a költségelszámolás történhet 
- a fogyasztási norma és az adóhatóság által közzétett üzemanyagár, illetve a számlákkal igazolt üzemanyag-vásárlás alapján, továbbá a számlával (bizonylattal) igazolt fenntartási, javítási és felújítási költségek számolhatók el a hivatali célú használat arányában, vagy 
- személygépkocsi esetében 9 forint/km normaköltség és az üzemanyagköltség alapján.

A magánszemély választhat a kétféle módszer között, választása azonban egész
évre és valamennyi általa használt személygépjárműre vonatkozik. Abban az
esetben, ha a magánszemély a saját tulajdonban lévő személygépkocsi hivatali
(üzleti) célú használatára tekintettel útnyilvántartás alapján költséget számol el, akkor számolnia kell azzal is, hogy a költségelszámolás miatt cégautóadó fizetésére kötelezett.

A kiküldetési rendelvény esetében fontos, hogy nem csak a munkaviszonyra tekintettel állítható ki kiküldetési rendelvény, hanem más jogviszonyok (pl. megbízás, tagi, vezető tisztségviselői, választott tisztségviselői jogviszony stb.) alapján is. Alkalmazható a kiküldetési rendelvény akkor is, ha a magánszemély a tevékenységért juttatásban nem részesül, azt „közérdekű” munka keretében végzi, csak járműhasználattal kapcsolatos költségeinek a megtérítését kéri.

Amennyiben a térítés mértéke nem több a jogszabály szerint igazolás nélkül elszámolható mértéknél (vagyis a hivatalos célra megtett kilométerekre a kormányrendeletben meghatározott üzemanyag-fogyasztási norma alapján a NAV által közzétett üzemanyagárral számított üzemanyagköltség és a kilométerenkénti 9 forint összegénél), akkor azt nem kell bevételként figyelembe vennie a magánszemélynek.

Ha ennél magasabb a térítés, akkor a teljes összeg adóköteles bevételnek minősül.

A költségelszámolást illetően ekkor a magánszemélynek választási lehetősége van. Vagy az igazolás nélkül elszámolható összeget veszi figyelembe költségként, és a térítés fennmaradó része után fizet az adott jogviszonyra tekintettel adót, vagy a felmerült költségeket a hivatali célból megtett utakra a hivatali és a magáncélból megtett utak arányában számolja el igazolás (számla, más bizonylatok) alapján.

Ez utóbbi választás azt is jelenti a gyakorlatban, hogy a öltségelszámolásra tekintettel - a személygépkocsi tulajdonosának, illetve akkor is, ha annak pénzügyi lízingbevevője a magánszemély - cégautóadót kell fizetni.

Amennyiben a magánszemély saját tulajdonú tehergépjárművét használja a kifizető érdekében, akkor költségei megtéríthetők útnyilvántartás vagy kiküldetési rendelvény alapján. Lényeges különbség azonban, hogy a 9 forint személygépkocsi-normaköltség, illetve a kiküldetési rendelvény alapján igazolás nélkül elszámolható költségek szabálya tehergépjárművek esetében nem alkalmazható.

Nem saját tulajdonban lévő jármű használata

Abban az esetben, ha a magánszemély nem a saját tulajdonában lévő, kizárólag üzemi célt szolgáló járművet használ hivatali, üzleti célra, akkor elszámolható
- az igazolt bérleti, vagy lízingdíj (ez alól kivétel a személygépkocsi bérleti vagy lízingdíja);
- az útnyilvántartás alapján a norma szerinti üzemanyag mennyiség számla alapján, vagy a NAV által közzétett üzemanyagár alapulvételével megállapított üzemanyagköltség;
- számla szerinti egyéb költség, amennyiben az a szerződés alapján a magánszemélyt terheli.

Fontos, hogy nem saját tulajdonban lévő személygépkocsi hivatali, üzleti célú használata esetén a személygépkocsi bérleti vagy lízing díja címén a költségként figyelembe vehető összeg több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg a bevétel 1 százalékát, egyébként ilyen címen a magánszemély költséget nem számolhat el.

A nem saját tulajdonú személygépkocsi üzemi célú használata esetén útnyilvántartás alapján elszámolható az üzemi használatra eső - a norma szerinti üzemanyag mennyiség figyelembevételével számla, vagy a NAV által közzétett üzemanyagár alapulvételével megállapított üzemanyagköltség, valamint - a számla szerinti egyéb költség, amennyiben az a szerződés alapján a magánszemélyt terheli.

Fontos, hogy amennyiben a személygépkocsi nem saját tulajdonban van, akkor a hivatali, üzleti célú használatra tekintettel a kiküldetési rendelvényhez kapcsolódó kedvező szabály nem alkalmazható.

Munkába járás

A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II.26) kormányrendelet 2. § a) pontjában meghatározott esetekben a munkáltató a munkavállaló munkába járásával kapcsolatos költségeit megtérítheti, illetve bizonyos esetekben köteles azt megtéríteni. 

Mi számít munkába járásnak?

A költségtérítést szabályozó törvény szerint munkába járásnak minősül

- a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás, továbbá

- a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járás és hazautazás is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét - annak földrajzi elhelyezkedése miatt - sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni.

Nem tartozik az adóalapba – azaz gyakorlatilag adómentesen adható – a költségtérítés, ha annak összege nem haladja meg a munkában töltött napokra a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembe vételével kilométerenként a 9 forintot. Ez az összeg nem tévesztendő össze az általános személygépkocsi normaköltséggel, mivel a munkába járás költségtérítése mellett további költségek (például a benzinköltség) nem számolhatóak el. Ez egyben azt jelenti, hogy a költségtérítés kilométerenként 9 forintot meghaladó része a magánszemély munkaviszonyból származó jövedelmének minősül.

A munkáltató a kilométerenkénti 9 forint költségtérítést abban az esetben köteles biztosítani, ha
- a munkavállaló állandó vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye között nincs közösségi közlekedés;
- a munkavállaló munkarendje miatt nem vagy csak hosszú várakozással tudja
igénybe venni a közösségi közlekedést (hosszú várakozásnak az az időtartam számít, amely a munkavállaló személyi, családi vagy egyéb körülményeire tekintettel aránytalanul hosszú, és amely az út megtételéhez szükséges időt meghaladja);
- a munkavállaló mozgáskorlátozottsága miatt nem képes közösségi közlekedési
járművet igénybe venni.

E térítés annak is adható, akinek nincs saját tulajdonban lévő személygépkocsija.

A mozgáskorlátozott munkavállaló esetén a munkába járásra tekintettel akkor is fizethető a kilóméterenkénti 9 forint költségtérítés, ha a munkába járás a közigazgatási határon belülről történik. Ha a magánszemély munkába járásra tekintettel kap költségtérítést, akkor emiatt nem fizet cégautóadót.

(Forrás:www.napi.hu)