A pénzügyi eszközök határozzák meg az adózást
Feltöltve: 2011. 03. 28Új rendszer szerint kell majd az idei évtől megállapítani a banki javadalmazások összegét. Ennek nemcsak a kockázatkezelésben, hanem az adózásban és a számvitelben is lesz hatása.
Az idén startol az az új, bankok, befektetési társaságok vezetőinek javadalmazására vonatkozó szabályozás, ami a korábbi gyakorlathoz képest kötelezően magában foglalja a társaságok kockázatkezelési politikáját is. Ennek részeként a fő cél az volt, hogy a vezetőket ne a profit maximalizálása vezérelje, hanem a hosszabb távon fenntartható növekedés.
Ennek nyomán 2011-től a bónuszok kifizetésére speciális szabályokat kell alkalmazni. A legfontosabb kikötések, hogy az alapbéren felül járó bónuszok 40-60 százalékát csak halasztva, három- öt év alatt lehet kifizetni - és azoknál figyelembe kell venni az adott befektetési döntés hatását -, s a kifizetéseknek csak bizonyos hányada lehet készpénz. A nem készpénzes jutalom lehet ;értékpapír, ezen belül tőzsdei részvény, dolgozói részvény vagy például fantomrészvény. A részvényekhez kötelező valamekkora tartási időszakot is kapcsolni, vagyis a megszerzett tőzsdei részvényt csak egy vagy két év után lehet eladni. Összességében tehát úgy alakul majd a bónuszfizetés, hogy az összeg egészét csak az ötödik év végéig kaphatja meg az alkalmazott, egy részét készpénzben, másik részét eszközökben. Az a munkaadó döntésétől függ, hogy a halasztott fizetést úgy oldja meg, hogy évente juttat valamekkora részt, vagy egy az egyben visszatartja a halasztott összeget, s adja át azt a kötelező halasztási időszak végén.
Alapvetően mindegy, milyen verziót választ a munkáltató, az egyes döntésekhez, eszköztípusokhoz azonban eltérő adózási szabályok kapcsolódhatnak - mutatott rá Nink Gabriella, a KPMG igazgatója. Ha az alkalmazott a bónusz 40 százalékát az idén, a fennmaradó részt pedig 2016-ban kapja meg, akkor a helyzet első pillantásra viszonylag tiszta. Az idén juttatott készpénz után az idén, a 2016-ban juttatott készpénz után pedig öt év múlva kell adót fizetni. Az eszközök esetében azonban kicsit más a helyzet. Ha az alkalmazott az idén kap adott értékben részvényt azzal, hogy azt csak két év múlva adhatja el, annak ellenére, hogy tartania kell az értékpapírt, adóznia az idén kell utána. Ha az értékpapír felett - jóllehet korlátok mellett - gyakorolhatja a tulajdonlással kapcsolatos jogokat. Más a helyzet, ha a munkáltató úgynevezett fantomrészvényt juttat. Ebben az esetben ugyanis nem szerzi meg a papír tulajdonjogát, csak egy későbbi időpontban lehívhatja a hozzá tartozó opciót. Ebben az esetben nyilván nem lehet megadóztatni a szerzést, hiszen a részvény nem került a munkavállaló tulajdonába, így csak az opció révén keletkezett jövedelem lehet az adó alapja - ennek időpontja a megállapodástól függ, lehet egy vagy akár több év is. Valószínűleg kevésbé lesz népszerű, hogy a bankok dolgozói részvényt nyújtanának, ennek ugyanis egyéb járulékos következményei is vannak - mutatott rá az igazgató. Itt ugyanis a társaságnak alaptokét kell emelnie a kibocsátott részvény összegének megfelelően, amit nem szívesen vállalnának. A visszatartott összegeknek azért is van jelentősége, hogy az adott bónuszt adott esetben visszamenőleg is korrigálni lehessen. Ha például adott ügyletről három év alatt bebizonyosodik, hogy nagy kockázatokat rejt, akkor ezt érvényesíteni is lehet. Fontos, hogy a már kifizetett javadalmazást nem lehet visszakérni, vagyis sem a készpénzt, sem az átadott értékpapírt. A korrekciót csak a még az alkalmazott tulajdonába nem került, le nem adózott összeg terhére lehet végrehajtani.
Ennek nyomán 2011-től a bónuszok kifizetésére speciális szabályokat kell alkalmazni. A legfontosabb kikötések, hogy az alapbéren felül járó bónuszok 40-60 százalékát csak halasztva, három- öt év alatt lehet kifizetni - és azoknál figyelembe kell venni az adott befektetési döntés hatását -, s a kifizetéseknek csak bizonyos hányada lehet készpénz. A nem készpénzes jutalom lehet ;értékpapír, ezen belül tőzsdei részvény, dolgozói részvény vagy például fantomrészvény. A részvényekhez kötelező valamekkora tartási időszakot is kapcsolni, vagyis a megszerzett tőzsdei részvényt csak egy vagy két év után lehet eladni. Összességében tehát úgy alakul majd a bónuszfizetés, hogy az összeg egészét csak az ötödik év végéig kaphatja meg az alkalmazott, egy részét készpénzben, másik részét eszközökben. Az a munkaadó döntésétől függ, hogy a halasztott fizetést úgy oldja meg, hogy évente juttat valamekkora részt, vagy egy az egyben visszatartja a halasztott összeget, s adja át azt a kötelező halasztási időszak végén.
Alapvetően mindegy, milyen verziót választ a munkáltató, az egyes döntésekhez, eszköztípusokhoz azonban eltérő adózási szabályok kapcsolódhatnak - mutatott rá Nink Gabriella, a KPMG igazgatója. Ha az alkalmazott a bónusz 40 százalékát az idén, a fennmaradó részt pedig 2016-ban kapja meg, akkor a helyzet első pillantásra viszonylag tiszta. Az idén juttatott készpénz után az idén, a 2016-ban juttatott készpénz után pedig öt év múlva kell adót fizetni. Az eszközök esetében azonban kicsit más a helyzet. Ha az alkalmazott az idén kap adott értékben részvényt azzal, hogy azt csak két év múlva adhatja el, annak ellenére, hogy tartania kell az értékpapírt, adóznia az idén kell utána. Ha az értékpapír felett - jóllehet korlátok mellett - gyakorolhatja a tulajdonlással kapcsolatos jogokat. Más a helyzet, ha a munkáltató úgynevezett fantomrészvényt juttat. Ebben az esetben ugyanis nem szerzi meg a papír tulajdonjogát, csak egy későbbi időpontban lehívhatja a hozzá tartozó opciót. Ebben az esetben nyilván nem lehet megadóztatni a szerzést, hiszen a részvény nem került a munkavállaló tulajdonába, így csak az opció révén keletkezett jövedelem lehet az adó alapja - ennek időpontja a megállapodástól függ, lehet egy vagy akár több év is. Valószínűleg kevésbé lesz népszerű, hogy a bankok dolgozói részvényt nyújtanának, ennek ugyanis egyéb járulékos következményei is vannak - mutatott rá az igazgató. Itt ugyanis a társaságnak alaptokét kell emelnie a kibocsátott részvény összegének megfelelően, amit nem szívesen vállalnának. A visszatartott összegeknek azért is van jelentősége, hogy az adott bónuszt adott esetben visszamenőleg is korrigálni lehessen. Ha például adott ügyletről három év alatt bebizonyosodik, hogy nagy kockázatokat rejt, akkor ezt érvényesíteni is lehet. Fontos, hogy a már kifizetett javadalmazást nem lehet visszakérni, vagyis sem a készpénzt, sem az átadott értékpapírt. A korrekciót csak a még az alkalmazott tulajdonába nem került, le nem adózott összeg terhére lehet végrehajtani.
A számviteli eljárásoknál eltérést jelenthet a magyar és az IFRS szerinti elszámolás. Itt az a különbség, hogy a nemzetközi szabvány szerint a megállapított bónuszt évente kell szerepeltetni a könyvekben, míg a magyar elszámolás szerint csak akkor, amikor a kifizetési folyamat lezárult. Vagyis papíron a magyar elszámolás kedvezőbb képet nyújt majd a folyamat során, s ez a különbség csak az ötödik év végén tűnik el.
(Forrás:www.napi.hu)