Drámai adóváltozások jöhetnek - nehezítenék a technikázást

Az egységes, uniós szintű társasági adóalap koncepciója szerint a puszta számtan mellett a vállalatok arra is lehetőséget kapnának, hogy konszolidálják az egyes tagállamokban keletkező veszteségeiket, nyereségeiket. Az még nagy kérdés, hogy maga az adófizetés milyen elv szerint zajlana.

 

 

Magyarország passzivitása bizonyosan nem használ az egységes társasági adóalap koncepciójának. Valószínű ugyanis, hogy az egészből nem lesz semmi, ha nem támogatja minden tagállam az új rendszert, mivel elég körülményes volna azt úgy bevezetni, hogy egy-egy ország kivonja magát alóla. Tény, hogy nem csak hazánk fanyalog: Csehországnak sem tetszik a koncepció, sőt hírek szerint nagyjából a tagállamok ötöde húzódozik.

 

Két javaslaton dolgoznak

 

Az elképzelések jelenleg elég képlékenyek, ráadásul két, alapvetően más fókuszú javaslaton is dolgozik az Európai Bizottság - mondta lapunknak Gombkötő Bálint, a KPMG szenior menedzsere. Az egyik koncepció csak egységes adóalapokat hozna létre, egyéb kötöttséget nem jelentene. Ezen is dolgozik az Európai Bizottság, ám valószínűleg annyira nem ragaszkodna ehhez a verzióhoz az unió. Ennek egyik alapvető oka az, hogy így túlságosan nyilvánvalóvá válhatna az államok közti verseny, miközben az áhított adminisztrációs költségelőny is alacsonyabb volna.

 

A másik koncepció összetettebb, ez az adóalapok harmonizálása mellett azok konszolidálását is magában foglalná. Vagyis a több tagállamban is jelen lévő vállalatok egyetlen adóalapot számolnának, ebben összesítve jelenítenék meg az egyik tagállamban keletkező veszteségeket és a másik tagállamban keletkező pozitív adóalapokat. A konszolidáció révén a jelenleg az anya- és a leányvállalatok között zajló tranzakciók eltűnnének - a győri Audi például most az anyavállalatának adja el a legyártott motorokat, ez a konszolidált adóalapban nem jelenne meg, csupán a fogyasztóknak értékesített személygépkocsik után kéne adót fizetni.

 

Csökkennének a terhek

 

A vállalatok adminisztratív kötelezettsége jelentősen csökkenhetne, hiszen - például egy hipermarket esetében, amely minden tagállamban jelen van - egyetlen rendszernek és szabványnak kellene megfelelni. Ezzel együtt a kapcsolt vállalkozások közti ügyleteket sem kellene dokumentálni, s az anya- és leányvállalatok közti ügyletekről kimutatni, hogy azok piaci áron mentek végbe. Ezek a transzferár-dokumentációk nagy feladatot rónak jelenleg a vállalatokra, vagyis a cégeknek biztosan nem fog ez hiányozni. 

 

Az új rendszerben emellett nehezebbé válnának azok az adótervezési technikák, amelyek most azt a célt szolgálják, hogy az alacsonyabb adókulcsú tagállamba kerüljön a legtöbb profit, az összevont adóalapot ugyanis olyan módon osztanák le az egyes tagállamok közt, amely igyekszik figyelmen kívül hagyni a könnyebb profitmozgást lehetővé tevő tényezőket. 

Az adóalapok harmonizációja az első lépés: a valódi kérdés az, hogy maga az adófizetés miként generálódik majd. Ez még nincs kiforrott állapotban, csak egy roppant bizonytalan ötlet ismert: eszerint az adóalap leosztásakor harmadrészt az eszközök, harmadrészt a munkaerő, harmadrészt pedig az adott piac mérete határozná meg, hol adózna a vállalat. Vagyis például az Audi esetében Magyarország a győri egység révén az eszközértékeket és a munkaerőt tekintve bizonyosan számíthatna adóbevételekre, az eladott kocsik darabszáma alapján azonban más államok lennének nyerők.

 

Kőkorszaki lenne a rendszer?

 

A rendszer bírálói szerint ez kőkorszaki módszer, mivel több alapvető tételt figyelmen kívül hagy. Tipikusan ebbe a kategóriába tartoznak a könnyen mozgatható adóalapok, mint például a szerzői jog vagy a márkanévhasználat. Ez valamelyest szándékolt is lehet az EB részéről - ami vélhetően egyben azt is jelenti, hogy néhány tagállam nem fog rajongani ezért a koncepcióért, tipikusan ide tartozhat például Írország. Magyarországot ilyen veszély nem fenyegeti - mondta Gombkötő, hozzátéve, azt ma nem lehet megmondani, mennyivel csökkenhet vagy épp emelkedhet a társasági adóbevétel. 

 

Az egész unióra vonatkoztatva az látszik, hogy az összadóalap minimálisan változna, ám mivel az alkalmazott adókulcs továbbra is tagállami hatáskör, elvileg minden ilyen változás költségvetési hatása kiszűrhetővé kell hogy váljon. Hazánk esetében a hatás vélhetően nem lenne olyan mérvű, hogy az veszélyeztetné a költségvetést, vagy jelentősen javítaná az egyenleget - a társasági adóbevétel az összes adóbevétel nagyjából huszada volt tavaly.

Több tagállamot minden bizonnyal riaszt a konszolidáció, hiszen azzal, hogy közös lesz az adóalap-számítás, úgy tűnhet, az államnak nincs is befolyása a bevételekre. Tény, hogy sokkal inkább egymásra lennének utalva a tagállamok, hiszen az adóbevétel nem az állam GDP-termelésétől, hanem a vállalatok globális eredményességétől függene. 

 

Az EB épp ezért roppant rugalmas a kérdésben: teljes mértékben a vállalkozásokra bízza a döntést, hogy milyen adóalap szerint adóznak, a saját vagy a közösségi szerint. Az átfogó ötletek felbukkanásától a koncepció megfogalmazásán, kidolgozásán keresztül a konkrét javaslat kialakításáig, elfogadásáig és alkalmazásáig a tapasztalatok alapján nagyjából harminc év kell. 

 

Hasonló egységesítés az áfa esetében már létrejött, ám az átmeneti szabályozást tartalmazó irányelv 1977-re készült el, s máig érvényben van - jelentős módosítások mellett persze. Az egységes társasági adóalap kérdése a kilencvenes években bukkanhatott fel először, s Kovács László uniós biztos is nagyon szerette volna azt megvalósítani. Most a válság talán felgyorsította a menetrendet. Ha minden tagállam az áldását adja a koncepcióra, a konkrét javaslat kidolgozása és elfogadása akkor is éveket vehet igénybe.

(Forrás:www.napi.hu)