Segítő családtagok a foglalkoztatás rendszerében
Feltöltve: 2011. 04. 05A segítő családtag intézményének megalkotásával a jogalkotó szándéka arra irányult, hogy kisebb vállalkozások számára lehetőséget teremtsen arra, hogy mindennapi tevékenységük során alkalmi jelleggel munkaerőként vonhassák be a családtagjaikat. Ilyen esetekben a kisvállalkozások számára a legkézenfekvőbb az, hogy a vállalkozó családtagja segít be, és ésszerű elvárás az, hogy az ilyen jellegű, családtag által történő munkavégzés ne teremtsen automatikusan biztosítási jogviszonyt annak minden velejáró kötelezettségével együtt, mint ahogyan ez a vállalkozó által foglalkoztatott más személyek esetében törvényszerű.
A családtagok (közeli hozzátartozók) egyébként is rendelkezhetnek más jogviszony keretében biztosítással, következésképpen az ilyen jellegű alkalmi munkavégzés kisegítő célzattal történik, nem pedig valamely tartós jogviszony létrehozása szándékával.
Szükséges ugyanakkor a segítő családtag jogintézményének pontos meghatározása, melyben megjelölésre kerül egyrészt azon adózóknak a köre, akik segítő családtagot alkalmazhatnak, másrészt pedig azon személyek kategóriája, akiket segítő családtagként foglalkoztatni lehet. További fontos eleme a jogi háttérszabályozásnak az is, hogy csupán bizonyos összeghatárig terjedő díjazás mellett ne teremtsen a segítő családtag munkavégzése biztosítási jogviszonyt. A jogszabály nem maximálja a ledolgozható munkaidőt e kategóriában. A munkaidőt tekintve gyakorlatilag bármennyit dolgozhat a segítő családtag, ha a díjazása nem éri el a mindenkori minimálbér 30%-át, a munkavégzés nem teremt biztosítási jogviszonyt. A rendelkezés megadja ezzel a lehetőséget a vállalkozónak és segítő családtagjának, hogy maguk döntsék el, a munkavégzés kívül maradjon-e a társadalombiztosítás rendszerén, avagy sem.
A Tbj. 4. § (g) pontja alapján „segítő családtag az egyéni vállalkozónak, az egyéni cég és a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság tagjának közeli hozzátartozója, aki a vállalkozásban személyesen és díjazás ellenében – nem munkaviszony keretében – munkát végez, kivéve a saját jogú nyugdíjast és az özvegyi nyugdíjban részesülő olyan személyt, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.”
Nem lehet tehát segítő családtagként foglalkoztatni a Ptk. 685. § b) pontjában taxatíve felsorolt közeli hozzátartozókon – házastárs, bejegyzett élettárs, egyeneságbeli rokon, örökbefogadott, mostoha- és neveltgyermek, örökbefogadó-, mostoha- és nevelőszülő, valamint a testvér személyi körön – kívül eső hozzátartozókat, és nem lehet segítő családtagja a jogi személyiségű kft-nek és rt-nek. Segítő családtag kizárólag a vonatkozó külön törvény szerinti bejegyzett (azonos nemű) élettárs lehet, a hagyományos élettárs nem, mivel az utóbbi nincsen benne a Ptk. szerinti közeli hozzátartozói körben, mint ahogyan nem lehet tehát segítő családtag az egyeneságbeli rokon házastársa, bejegyzett élettársa, a jegyes, a házastársnak, bejegyzett élettársnak az egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa, bejegyzett élettársa sem.
Ami a segítő családtag jövedelmének az adózását/adóztatását illeti, ezt a kérdést egyértelműen eldönti a biztosítottá válás. Ha a segítő családtag jövedelme eléri a mindenkori minimálbér 30%-át, akkor a közterhek az általános szabályok szerint alakulnak mind a személyi jövedelemadó (adóelőleg), mind pedig a levonandó és a foglalkoztató által fizetendő járulékok szempontjából. Ha viszont a segítő családtag által megszerzett jövedelem nem éri el a minimálbér 30%-át (tehát nem válik biztosítottá a segítő családtag), akkor az ilyen juttatás nem önálló tevékenységből származó jövedelem lesz.
A gyakorlatban ritkábban felvetődő kérdés végezetül az, hogy maga az alkalmazott a munkájának ellátása során igénybe veheti-e segítségképpen a saját családtagját. A válasz természetesen az, hogy nem veheti igénybe, mivel kizárólag a vállalkozó közeli hozzátartozója az, akit segítő családtagként foglalkoztatni lehet.
(Forrás:www.onadozo.hu)
(Forrás:www.onadozo.hu)